Háromnapos hétvége!

Ma lemondta a nem túl okos tanítványom a holnapi órát, aminek nagyon örülök. Ugrott ugyan 20 Lari, de cserébe van összefüggő három napom utazgatni.

Pár napja kinéztem ám magamnak egy isteni túrát Felső-Tushetiben.
Térkép itten. A hely majdnem olyan, mint Svaneti, Abkházia és Racha (Dél-Oszétia) között, de még annál is ezerszer szegényebb és persze vadregényesebb. Ez többek között abban nyilvánul meg, hogy az oda vezető egyetlen utat nem takarítják télen (se, de ugye főleg akkor van mit). A lakosok telente amúgy is délebbre terelik a nyájaikat, de tavasszal elindulnak visszafele. A probléma az, hogy Tbilisziből két módon lehet eljutni: helikopterrel (nagyjából 200 dolcsi és nem könnyű leszervezni) vagy marsutkával Telavi-ig, ahonnan reggel 6 és 9 között indul kétféle jármű Omaloba, a terület központjába: 4-kerék meghajtású Nivák és ezeréves katonai teherautók - utóbbiak platóján lehet utazgatni, a 80 km-es utat olyan 8-9 óra alatt megtéve. Hallom, ahogy néhányan dünnyögetik: "ez annyira Andrisos!", és tényleg, ezért is van kedvem leginkább ide elmenni. De ma azt az infót szereztem be, hogy ugyan a pásztorok elindultak a hegyekbe gyalogosan-lóháton, de az út még mindig járhatatlan. Ez tehát az A lehetőség.

A másik lehetőség pont az ellenkező irányban van, ez Közép-Grúzia déli része, Samstkhe-Javakheti és az eléggé kihalt Borjomi Nemzeti Park. Itt kevesebb izgalom vár az emberre (ellenben teljesíthetem az egyik kívánságot, fotózhatom a florát), jóval laposabb a vidék is (na jó, azért nem az Alföld), cserébe itt található Vardzia, amitől tudom, hogy egyesek máris sikongatni kezdtek - minden joggal. A Nemzeti Park maga is szép, itt is lehet lovagolni és a közelben tucatnyi régi kolostor fekszik. Ez tehát a B lehetőség.

Tbiliszitől nem messze található a Pankisi-szoros - aki nézett híradót 10 éve is, annak ismerősen cseng a hely. Az első orosz-csecsen háború idején több ezer csecsen (harcos) menekült ide, akiknek a jó része aztán itt is maradt - érthetően. A völgyben saját kis világot alakítottak ki, hosszú évek után itt épültek az első új mecsetek is Grúziában. Az oroszok bombázgatták a szorost, nem sok eredménnyel, amin persze kibuktak a helyiek és a grúzok is. De ez már régen történt, ma már minden békés, papa, ne aggódj. A hely mesés, nem túl fejlett és ami fontos: nem turisztik. Ide nem nehéz eljutni, nincs hó (mondjuk áram és térerő se nagyon), de szerintem három napra sok. Ez tehát a C lehetőség.

Aztán pedig itt az utolsó választási lehetőség, ami nem túl bonyolult: némi Kazbegi (egy, legfeljebb másfél nap), egy nap Sighnaghi meg esetleg még valami a környéken. Ez a D lehetőség.

Reggel korán kelek, megpróbálok pár telefont elintézni és kideríteni, hogy mi a helyzet a hóval Tushetiben. Ha az bedől, akkor gyorsan kitalálom, hogy a maradék három közül melyik marad. Bármi is lesz, esélyes, hogy itthon hagyom a gépemet, úgyhogy három napig nem fogom tudni, hogy "pécsikomcsi-e vagyok" a listák alapján. Valahogy túlélem.

Videótúr Názinál - Exclusively for Kopasz

Történt, hogy Anna Berlinben kibukott a mosókonyha gépeinek minőségére (nem száradt meg az ágynemű) és ennek szokásos stílusában (stílusunkban) hangot is adott, sűrűn ROHADT! jelzővel illetve a különböző masinákat. Eredetileg arra gondoltam, összeszedem, mi az, ami itt nem lehet ROHADT!, mert egyszerűen nincs is, de aztán Kopasz sokkal viccesebb ötletet adott.
Mert természetesen mindenki magát adja, így Kopasz is feltűrte inge ujját és közölte - sok egyéb mellett -, hogy nyilván a Rustaveli 13-ban lakom (hogy ez pontosan mi, azt nem tudom, csak tippem van: a Marriott) és ne magyarázzak arról, hogy lavórban mosok a csajkában melegített vízzel és hogy a hobbitlak is tök kamu.

Úgyhogy ma reggel felvettem, ahogy készül a kávé a konyhában, no meg azt, ahogy megiszom a szobában. Utóbbiban azért más is történik, tessék vinnyogni nyugodtan.
Rohadt Kopasz. :))