Tegnap abban bíztam, hogy ma kialszom magam, de ez nem jött össze. A házinéni kora reggel bekopogott: gamarjoba, breakfast time! Miután a szomszédban lakó két idősebb hölgyet is felébresztette, nem volt kétségem afelől, hogy nekem is muszáj lesz. A két hölgy ugyan egész nap a szálláson lebzsel (szívük joga), viszont mindezt olyan hangerővel teszik, hogy az néha elviselhetetlen. Reggeli közben próbálom elérni Nino Burjanadze asszisztensét, hátha tudok vele találkozni. Nála nem járok sikerrel, de közben kiderül: 11-re mehetek a Belügyminisztériumba, az Elemzési és Informácós Igazgatóság vezetője (értsd: belső elhárítás) hajlandó találkozni.
Izgalmas dolgokat mesél - és mutat. Grúzia régóta állítja, hogy az oroszok a két szakadár tartomány lakosai között évek óta úgy osztogatja az orosz útlevelet (és azokkal együtt természetesen az állampolgárságot), mint a cukrot. Ezt persze az oroszok tagadják, mi Nyugaton meg csak széttárjuk a kezünket - tessék bizonyítani. Hát tessék:
Az orosz útlevelek sajátja, hogy az utolsó előtti oldalon (a képen a "felső" oldalon) átvételkor saját kezűleg alá kell írni az útlevelet, csak így érvényes. Nahát, mit látunk? Ez nincs is aláírva. Az asztalra kipakolt tucatnyi útlevél egyike sem volt szignálva. Ahogy az a másik 750 sem, amit ezekkel együtt találtak egy megölt orosz tiszt autójában . Az útlevelekben az is közös, hogy minden delikvens Tshinkaliban született, még a jó öreg Szovjetunió idején. Minden kép bal alsó sarkán ugyanaz a fehér folt látszik. Az útleveleket a bennük lévő dátum alapján különböző időben állította ki az orosz külügyminisztérium . Hogy miért ők, az persze jó kérdés. (Karabahkban olyan útlevelet kapnak a lakosok, amit Örményország állít ki. Annak érdekében, hogy az örmény hatóságok tudják, hogy az illető karabakhi, a külügy állítja ki nekik az útlevelet és nem a belügy. Lehet, hogy itt is ez történt.)
Shota Utiashvili felvázolja, szerint hogyan kezdődött minden. Augusztus 3-án, 4 nappal a grúz támadás előtt az oroszok evakuálták Tshkinvalit, miután befejezték a kaukázusi hadgyakorlatot. A katonák azonban sem a hadgyakorlat, sem az evakuálás után nem tértek vissza laktanyáikba, a Roki-alagút orosz oldalán állomásoztak. Egyértelmű jeleit tapasztalta a grúz hírszerzés annak, hogy valamire készülnek az oroszok. Koszovó és a bukaresti NATO-csúcs óta (ahol elhalasztották a döntést Grúzia és Ukrajna NATO-csatlakozásáról) az orosz vezetés azt gondolta: ha fegyveresen és gyorsan megoldja a dél-oszét és abkház kérdést, a Nyugat nem fog tenni semmit. Ha úgy vesszük, igazuk volt - teszi hozzá keserűen.
Utiashvili azt mondja, nem lehetett elkerülni az összecsapást, túl régóta és túl "mocskos" eszközökkel provokálták az oroszok a grúzokat ahhoz, hogy ne következzen be a háború - a kérdés csak az volt, hogy mikor. Arra a kérdésre, hogy a grúzok is hadgyakorlatot tartottak a térségben augusztus elején, azt mondja: valóban, közös amerikai- azeri-örmény-grúz gyakorlat volt, ami 600 grúz katonát érintett. Azt állítja, hogy a kiképzés célja az iraki harcokra való felkészítése volt az egységeknek.
Szerinte hazugság az, amit az oroszok állítanak, miszerint dél-oszét falvakat romboltak le a grúz katonák, hogy porig rombolták a fővárost. Képeket követel és saját állítását bizonyítandó hivatkozik arra a Human Rights Watch jelentésre, miszerint nem 2000, hanem 144-en haltak meg dél-oszét részről a harcokban.
Kategórikusan elutasítja a lehetőségét is annak, hogy belátható időn belül bármiféle tárgyalások induljanak Oroszország és Grúzia között. Ehhez persze tudni kell azt, hogy Shevarnadze bukása óta elég fagyos a két ország közt a kapcsolat: 3 éve lezárták az oroszok a határt és gazdasági embargót vezettek be Grúzia ellen - eltűntek a polcokról a cha-chák (isteni grúz szölő-pálinka), a grúz borok (némelyik simán felveszi a versenyt a mi borainkkal is), a sajtok (rendkívül sokfajta és nagyon finom sajtokat csinálnak évezredek óta a Kaukázusnak ezen a részén).
Szerinte egyetlen út áll az ország előtt: szorosabb kapcsolatokat kell kialakítani az Európai Unióval és minél hamarabb csatlakozni kell a NATO-hoz. Szerinte hosszú távon nem fenntartható Dél-Oszétia és Abkházia orosz megszállása és ha az utóbbi nem is biztos, de Tshkinvali vissza fog térni Grúziához.
Megkérdezem tőle, hogy mit tud a Gori környéki településeken uralkodó áldatlan állapotokról. Elismeri, hogy a többségét még mindig nem tartják ellenőrzésük alatt, de az oroszokat okolja mindezért: azt mondja, hogy továbbra sem engedik át a grúz csapatokat a még mindig működő ellenőrző-pontokon, ők pedig nem akarnak tűzharcot kiprovokálni. Elmeséli, hogy tegnap az EU tbiliszi delegációjának vezetője, a Vöröskereszt helyi képviselője, valamint az EBESZ tbiliszi misszióvezetője szerettek volna ellátogatni az érintett településekre, de az orosz katonák megtagadták tőlük az átjutást.
Koradélután hatalmas tüntetés készül egész Grúziában. Napok óta hirdetik mindenhol, hogy hétfőn délután háromkor megáll az élet Potitól Lagodekhiig. A boltok már reggel kiírták, hogy 3-tól nem lesznek nyitva, fél háromkor már hatalmas embertömeg hömpölyög az utcákon. Tbilisziben egy kb 20 kmes útvonalat jelöltek ki, ahol az utcára vonulók kézenfogva állhatnak ki a békéért és Grúzia szabadságáért. Az egész országban ehhez hasonló tüntetések voltak, ahogy most nézem a grúz híradót, lényegében tényleg összefogott az egész ország: helikopteres felvételeken látszik, ahogy a Tbilisziből Goriba vezető úton végig állnak ez emberek, ahogy Batumiban (a békésen visszatért Adzsária fővárosa), Potiban, Kutaisiben, Zugdidiben és minden jelentősebb grúz településen is.
Beszédek nem voltak, ahogy politikai zászlók, jelszavak sem - hacsak a már általad is ismert Sakartvelo GaumarJOS (Hajrá Grúzia) skandálása nem tekinthető annak. Bár az apropó nem ad okot túl sok örömre, ők még ebből is képesek voltak egy fiesztát csinálni. Ugyanazokkal a fiatalokkal találkoztam a város különböző pontjain, rohangáltak fel-alá, invitáltak maguk közé, zászlót nyomtak a kezembe és közben mosolyogva skandálták: SA-KART-VE-LO!
Mindehol autókból osztogatják a zászlókat - onnan lehet tudni, hol járnak éppen ezek az autók, hogy körülötte hatalmas a tülekedés, lökdösődés és ordibálás.
És jöjjön maga a demonstráció - becslések szerint Tbilisziben több, mint 100000-en vettek részt rajta:
A két mukós az 1. számú iskola előtti szobron Ilia Chavhavadzét és Akaki Tseretelit ábárzolják - az orosz birodalommal szembeni grúz ellenállás két szimbolikus alakját.
Ez maga a Marriott, a képen nem látszom, most pedig benne ücsörgök - napközben biztos gyorsabb volt a net:)
Otthon ez elképzelhetetlen lenne: a Nokia grúz képviseletének dolgozói - ők egy külön futkosó csapatot alkottak a kék NOKIA - Connecting People pólójukban.
Hat óra fele elindultam haza, akkor még mindig tele volt a város rohangáló emberekell, dudáló autókkal és cirkáló helikopterekkel. Most itt már elég késő van, de még mindig lehet hallani, hogy páran kiabálják az utcán: Sakartvelo Gaumarjos!
4 megjegyzés:
Nekem ez az útlevél dolog nem bizonyít semmit, maximum azt, hogy az útlevelet igénylő dél-oszétok nem jutottak hozzájuk, lehet, hogy még ma is ezekre várnak.
Sokkal érdekesebb, hogy a grúzok milyen alapon ölnek meg egy orosz tisztet az autójában. Egyáltalán hol ölték meg? Esetleg Grúziában minden orosz tisztnek kinéző embert büntetlenül meg lehet ölni? Ez egy nyugati irányultságú, demokratikus ország?
Egyébként pedig az nem volt provokáció az oszétok és az oroszok felé, hogy Grúzia 2007 óta Dél-Oszétia egyharmadát megszállás alatt tartotta? Nem lehet, hogy a sikertelen grúz invázió előtt az oszétok csak a megszálló grúz egységeket támadták, részükről teljesen jogosan? Ezekre a kérdésekre is jó lenne választ kapnunk.
Enyhén visszataszító és undorító, hogy egy olyan államot védünk amely kirobbantotta a háborút. Ami történik azért az ostoba grúz vezetés és az elnök a felelős. Mit hittek, hogy egy gazdaságilag 60 alatt megerősödött Oroszországot le lehet győzni? Az európai államoknak lenne esélyük, sőt győznének is, de Grúzia nem. NEm lehet tagadni az orosz túlkapásokat és fosztogatásokat, de a grúz rémtettekről miért hallgatnak? Miért hiszi a grúz elnök, hogy a világ van olyan hülye, hogy elhiszi, ők csak mártírok. Az ostobák és tudatlanok elhiszik, aki képes és hajlandó gondolkodni, az nem...
Grúzia pedig csak tartsa távol magát az EU-tól. Sem földrajzilag, sem politikailag nincs helyük az EU-ban. A NATO tagság pedig csak egy újabb hidegháborúhoz vezet. HA már tüntetnek, miért nem követelik a vezetéstől a béke mielőbbi tetőaláhozását, és nem engednék a barmok bőgését?!
Andris, azt azért tudd, hogy büszkék vagyunk rád. Sokan.
Békés tömegdemonstráció... De szép... Ez az, amit nálunk nem lehet, mert a rendőrség nekiáll ütni-verni az addíg békés tömeget, hogy az estére kialakuló utcai harcokkal a balliberális média telekütölje a világot.
Megjegyzés küldése