A tervezés

Egy szóban? Nehéz.
Bár élnek kint barátaim és ismerőseim, ismerek jó néhány szervezetet, amelyik a helyszínen dolgozik, vannak kint is liberális barátaink, egy ilyen helyzetben elérni őket nem könnyű feladat.
Sokat segítettek az itt élő grúzok és grúz származású magyar állampolgárok.
10 nap alatt végül sikerült találnom egy csomó embert, meg egy NGOkból álló fiatal társaságot, akik egyszerre próbálnak adományokat gyűjteni és a befolyt pénzből vásárolt ágyakat, takarókat, gyógyszereket, kajákat, gyerekjátékokat a menekültek között szétosztani.
Részben náluk fogok dolgozni, részben pedig a helyi liberálisok ifjúsági szervezetének segítek - hiszen természetesen ők is próbálnak a maguk eszközeivel és lehetőségeivel segíteni az áldozatokon.

A szállás még kérdéses, bár az első este lesz hol aludnom. A Rustaveli sugárút mellett egy kis utcában a dombon lakik egy idős néni - ő adja ki a háza szobáit olyan gyüttmenteknek, mint én. A baj csak az, hogy amikor legutóbb ottjártam, sokkal olcsóbb volt a szállás - most az "olcsó" szobákat felújítja. Luxuskörülmények persze így sem várnak, de legalább már tudom, hogy merre kell keresni a közös wct, ahogy azt is tudom, hogy a zuhanyzó a konyhában van.

A régi barátok persze most is kijönnek értem a reptérre, majd együtt döngetünk a George W. Bush gamzirin (utcán) be a városba. Kiváncsi vagyok, mennyit változott a hely három év alatt.

Kérték, hogy ha tehetem, vigyek magammal gyógyszert, mert a legalapvetőbb készítményekből is hiány van. Ez azonban egy lehetetlen feladat, ha ez ember nem egy ismert segélyszervezet vezetője. A gyógyszergyárak nyilván nem szívesen adnak egy politikai szervezetnek gyógyszeradományt, csak úgy, papírok nélkül pedig nagyobb mennyiséget nem vihetek sem ki az országból, sem be Grúziába. Így tehát maradtak a kis trükkök: nagy kiszerelésű Neomagnol (ami a fertőzött vízet képes ihatóvá tenni), nagy kiszerelésű vitaminok, steril gézlapok, nagy mennyiségű betadin és társaik.

Igyekszem majd minden nap legalább egyszer írni - de ez legutóbb sem sikerült. A még békeidőben is állandó áramszünetek miatt nem könnyű egy netkávézóból írni, remélem egy irodában vagy a parlament melletti Marriottban jutok wifihez.