Szülinap Tbilisziben

Ha már lúd, legyen kövér - ma vagyok 24.
Reggel eldőlt, hogy más szállás után kell néznem, mert arra ébredtem fél nyolckor, hogy a házban dolgozó munkások a szobámban ácsorognak. Sűrűn mondogatták, hogy tu sheidzleba - vagyis elnézést -, de ettől nem aludtam vissza.

Néhány órás keresgélés és telefonálgatás után majdnem feladtam. Ahogy a '90-es évek elején a polgárháború során, úgy most is a legtöbb ifjúsági szállás és kiadó szoba megtelt az ország minden pontjáról ide özönlő menekülttel. A puccos Sheraton és a két Marriott nyilván nem jött szóba, hát latba vetettem minden orosz és grúz nyelvtudásomat és a helyiektől próbáltam segítséget kérni. Végül egy nagyon rendezett belvárosi szobát kaptam, amihez még saját zuhanyzó is tartozik - itt ennél többet kívánni sem lehetne.

Délben találkoztam Tatával és a többi fiatallal, felkerestük az egyik olyan házat, ahol menekültek vannak elszállásolva. Bár vittem magammal fényképezőgépet, nem volt bátorságom fotózni. Ilyen nyomort életemben nem láttam még. A ház egyik oldala lényegében hiányzik, de a szobákban laknak. A család (három generáció: két nagymama, egy nagypapa, a szülők, az anyuka nővére és négy kisgyerek) egy nagyjából 20nm-es szobában élnek több, mint egy hete. Hoztam magammal némi gyógyszert, adtam nekik egy marék Neomagnolt - ezzel képesek ihatóvá tenni a csapvizet. Goriból jöttek, a házuk ugyan megmaradt, de az orosz katonák mindent elvittek - még a gyerekek játékait is. Fogalmuk sincs, mikor és leginkább hogyan tudnak hazamenni. A hírek szerint minden orosz "békefenntartó" elhagyta Gorit, de a fosztogatások még nem értek véget.
A többiek még maradtak, hogy egy ágyat összeszereljenek, de nekem mennem kellett, találkozóm volt a helyi liberális fiatalokkal.

A Fiatal Republikánusok néhány éve alakultak, mint a grúz liberálisok ifjúsági szervezete. A találkozón ott volt az egész elnökség, néhány helyi szervezet elnöke és a külügyi munkacsoport. Megállapodtunk, hogy segítjük csatlakozásukat a különböző nemzetközi liberális szervezetekhez, valamint abban, hogy tanácsokkal, ötletekkel segítjük majd őket a közelgő helyhatósági választásokon.
Ennél azért sokkal érdekesebb, hogy ők hogyan látják a helyzetet.

Abban mindannyian egyetértettek, hogy Medvegyev és Putyin túl messzire ment mind katonailag, mind politikailag. Bár erősen ellenzik Szakashvili politikáját, elfogadhatatlannak tartják, hogy az oroszok nem tekintik tárgyalópartnernek a megválasztott elnököt - még akkor is, ha nekik is voltak fenntartásaik a választási kampány tisztaságát illetően. (De erről majd egy későbbi posztban.) Azt állítják, hogy Dél-Oszétia és Abkházia függetlenségének elismerésével az oroszok megszegték a hatpontos tűzszüneti megállapodást, így félő, hogy csak idő kérdése, hogy a grúz vezetés ismét elveszítse türelmét.
Az elmúlt napokban aggasztó hírek érkeznek Gori közeléből, valamint Potiból és Zugdidiből: az orosz katonák visszavonulása megállt, katonák és páncélozott járművek jelentek meg az ország nyugati részében. Két napja aknára futott egy szerelvény Gori és Tbiliszi között, ismét leállt a vasúti közlekedés. (Grúziában lényegében egyetlen vasútvonal van, ami az országot kelet-nyugati irányban szeli át. Ezen a vonalon robbantottak fel egy hidat az oroszok még a háború alatt, most ismét járhatatlanná vált az útvonal, ezzel elvágva Örményországot a tengeren érkező élelmiszer- és olajszállítmányoktól.)
A fiatal liberálisok szerint a konfliktus, ismerve a grúzok viselkedését, csak megerősíti Szakashvilit - az oroszokkal szemben mindenki zsigerből összezár, még az egyébként kritkus ellenzéki képviselők is egy emberként álltak ki Szakashvili és a bevezetett rendkívüli állapot mellé.
Utóbbiból egyébként nem sokat lehet észrevenni - a boltok és az éttermek nyitva vannak éjszaka is, megjelennek az újságok és az orosz adók kivételével fogható a tv és a rádió is.
Aggódnak viszont amiatt, hogy az oroszok láthatóan nem tartják be a megállapodás másik fontos pontját sem, vagyis még mindig állomásoztatnak katonákat Grúzia területén, Gori mellett például egy egész bázist húztak fel a hétvégén. Eközben a Fekete-tengeren az amerikai hadihajók mellett ismét megjelent az orosz haditengerészet.
Félnek attól, hogy a kialakult konfliktus miatt belátható időn belül nem következik be az ország NATO-csatlakozása és elérhetetlen messzeségbe kerül az EU-val való kapcsolat szorosabbra fűzése is. Ez pedig akarva-akaratlan Oroszország kezére juttatja majd az országot - így ők.

A beszélgetés végén felajánlják, hogy pénteken elvisznek Goriba egy-két napra, hogy találkozzak helyiekkel is. Mert minden tragédia ellenére vannak, akik inkább maradtak - és végignézték, ahogy a városukat teljesen kifosztják.