Egy esős hétvége

Az idő sajnos elég pocsék volt a hétvégén, nyálkás-esős trutymó, de azért ma délelőtt erőt vettem magamon és elsétáltam a folyó keleti partján fekvő városrész egyik központjába, Avlabariba.




Útközben megéheztem, itt ilyenkor a legfinomabb, leggyorsabb és legolcsóbb valami sós péksütit bekapni. A grúz konyháról lesznek majd bejegyzések és képek is, mert miközben nagyon egyszerű és nem túl választékos alapanyagokból dolgozik, hihetetlen finom és sokszínű kajákat ismer. Minden sült tésztás cucc nevét még én sem tudom, de a lenti képek (és a videó a bejegyzés alján) nyilván érdekesebb is, mint az, hogy mit ettem... :)
Szóval itt így készül minden kenyér és tésztaféleség. A földbe vájt kemence falára tapasztja a pék az előre meggyúrt (és esetenként mindenfélével megtöltött) nyers tésztát, majd pár perc múlva egy lapát és egy nyárs segítségével kiveszik - és kész is. Az illatok zseniálisak, akárcsak az ízek természetesen.

A pékségtől fél percre már ez a látvány fogadja az embert:




Avlabari alsóbb része a történelem során véres események helyszíne volt, évszázadokig állt itt egy erőd is, ami a várost védte a keletről, délről érkező hódítók ellen. Itt történt, hogy a perzsa hódítók kivégezték a fél várost, köztük a grúz nemesség javát, amiért nem voltak hajlandóak muzulmán hitre térni. A perzsák végül felgyújtották az erődöt is, ma egy később épült templom található a helyén és Dávid, az építő király lovasszobra, akinek idején (XII. század) Grúzia első fénykorát élte.

Avlabari felsőbb részén korábban örmény temető állt és szegényebb grúzok valamint különböző etnikumú kereskedők, bevándorlók lakták a környéket. Ma már egészen máshogy néz ki a negyed, mint 100, vagy akár csak 50 évvel korábban. A '80-as években kezdték építeni és még most sem fejezték be teljesen a világ legnagyobb grúz ortodox templomát, a Samebát. (A grúz egyház története megér majd egy külön bejegyzést, most legyen elég annyi, hogy a világ második keresztény egyházát csupán néhány évtizeddel az első, az örmény keresztény egyház után alapították, a IV. század második felében.)
A grúzok nagyon vallásosak, az egyház befolyása számunkra szinte elképzelhetetlen méreteket ölt. Így fordulhatott elő az is, hogy ezt a hatalmas templomot részben adományokból, részben állami támogatásból építették fel - önkéntesek tömegeinek segítségével. Az egyház gazdagsága persze nem mérhető mondjuk a Vatikánéhoz, de a kontraszt azért így is elég egyértelmű.

Ez a ház például közvetlenül az aranyozott kupola mellett található.
Zoli egy korábbi bejegyzésben kérte, hogy csináljak bent is képeket. Nem lettek sajna a legjobbak, mert elég sötét volt bent, ráadásul vasárnap lévén teltházzal ment a műsor. Talán holnap lesz időm kevésbé frekventált templom belsejét fényképezni, bár amitől érzed a varázslatot, az illatok, hát azt sajnos nem tudom postolni.

A sütöde


Történtek itt tegnap mindenféle izgalmak, de nem kell aggódni, a sajtó kicsit felfújta a dolgokat - a legnagyobb pánik abból adódott, hogy elfogyott a sarki boltban a Natakhtari, a helyi olcsó sör.

Hogy ki mindenkivel találkoztam az elmúlt napokban, azt majd néhány további kép kíséretében holnap elmesélem - ez a bejegyzés így is elég hosszúra nyúlt.

P.S. További kívánságokat is örömmel teljesítek, ha megírod, mire vagy kiváncsi képeket, sztorikat illetően.

Gargats - vagyis minden rendben, szevasztok!