2010. március 19.

Mtskheta

Nem írtam az elmúlt napokban egy szót se, ennek több oka is volt. Egyrészt beköszöntött két napra az esős évszak (tényleg mintha a trópusokon lettem volna) és ez olyan általános áramszünetet okozott, hogy esélyem sem volt nethez jutni. Egyik hangulatos estén készült e kép, ahogy papám mondja, tisztára mint Lenin a száműzetésben. :)

Másrészt akadt munkám is bőven, amikor meg nem, akkor meg elmentem kirándulni. A képen az ekkor még elég szellős marsrutka belseje látható.

Mtskheta egy pár ezer fős kisváros Tbilszitől 20 km-re északra. A település erősen emlékeztet Szentendrére: szépen felújított régi, hagyományos házikók, templomok, (máskor és az itteni viszonyokhoz képest) sok turista és persze könnyen megközelíthető a fővárosból.




Mstkheta Grúzia spirituális központja azóta, hogy 337-ben Szent Nino megtérítette az országot a keresztény hitre. A város jó darabig Kartli, Kelet-Grúzia fővárosa volt és mivel a későbbi országegyesítést a keletiek hajtották végre, ezért nem véltelenül alapították meg közelében az ország új fővárosát, Tbiliszit ,a koraközépkorban. A városban található a Sveti-Tskhoveli Bazilika, amit a XI. század elején építettek.


A Bazilika igazi ereklye-lerakat, van itt Krisztus-ruhától Kereszt-darabig minden, amiért érdemes a zarándokoknak útba ejteniük a várost. Teszik is rendszeresen, nekem szerencsém volt, ezúttal nem volt szinte senki rajtam kívül.

A bejártanál lecsapott rám a turisztgájd, kis videó a bejegyzés alján. Először 20 Larit akart kérni a performanszért, ennyiből mondjuk egy komplett Grúzia guideot ki lehetne fizetni, úgyhogy mondtam neki, 2. Végül háromban megállapodtunk, ez is elég gáláns azt hiszem. :) Zseniális volt a néni természetesen, egyrészt semmi újat nem mondott, másrészt az elős hallásra angolnak tűnő szövegből hamarosan kiderült, hogy néha kicsit oroszul, néha kicsit németül és néha kicsit grúzul beszél, ha valami nem jut eszébe, bár az egésznek, hallhatod, van egy kicsit magnófeelingje.


Az esőzések miatt sajnos nem tudtam felmenni Jvariba, az egyik városranéző heyen épült kolostorra. Onnan nemcsak a kilátás mesés (Mtskhetánál ér össze a Mtkvari és az Argun), de több szempontból is szimbolikus jelentőségű a hely. Található a kertjében egy öreg fa, ahová tavasszal a szerelmesek, mielőtt összeházasodnának, felkötik egymás ruháinak darbjait, ezzel is jelképezve összetartásukat. A fa minden őszre telis-tele van aggatva színes foszlányokkal. Egyelőre csak ilyen távoli képekkel tudok szolgálni, de lesz még alkalmam visszamenni, amikor a sártenger nem akadályoz meg a hegymászásban.
További képek itt:
http://www.facebook.com/album.php?aid=158008&id=593351384&l=daa2934d2d


2 megjegyzés:

Anna írta...

Zseniális a néni :)

Zoli írta...

papádnak üzenem, hogy Lenin némely száműzetése minimum másodosztályú nyaralás volt, Vologya mindig is adott személyes kényelmére. úgyhogy ezt a szobát köszönte volna, de nem... :-))