Elterveztem, hogy miről fogok írni másnap, meg harmadnap, hogy hova megyek fotózni, de az élet, ahogy az lenni szokott, közbeszólt. Az, hogy van szombati bejegyzés, mutatja, hogy nem történt semmi csütörtökön, nem volt kiért kivennem a szabadságot. Ennek örömére pedig sok mindenhez volt kedvem, csak blogot írni, fényképezni nem. Aztán rájöttem, hogy Udvarosnak igaza van, a tegnapi bánat holnapig várhat. És ma, útban a Gamsakhurdias Gamziri felé, eszembe jutott egy régi lauderes magyaróra és a vers vége:
Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg,
Csillag-sorsomba ne véljen fonódni
S mindegy, mi nyel el, ár avagy salak:
Általam vagy, mert meg én láttalak
S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.
Úgyhogy úgy döntöttem, mégis írok ma és fogok holnap is, ezt ő úgyse, ti meg úgyis olvassátok.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
a tegnapi bánathoz hamarosan csatolható lesz majd egy Vega-dal, a last year's trouble.
Like.
Tudtam, hogy Ti lesztek az első kettők. És azt is tudtam, hogy ilyesmit írtok. És már csak egy közös borozás hiányzik. :) De az viszont kurvára, basszus. :(
basztikuli!
Megjegyzés küldése