:) Tegnapra meg volt beszélve egy ebéd a főnökömmel. A lengyel expat vacsorához hasonlóan ez is elmaradt. Gondoltam egy körül felhívom, mégis mikor és hol. Álmosan-idegesen szólt bele a telefonba: "Andrej, is that you? Whats the time? CHRIST!" Mondhatnám, hogy megnyugtató, hogy van a világon olyan ember, aki nálam is többet tud késni, de ez azért tényleg too much. Szóval tegnap nem volt ebéd, de munkám se, mert amit korábban adott, már elvégeztem péntekig. Szóval volt egy félig-meddig szabad napom, de mivel elöntötte Tbiliszit a trópusi monszun, ezért hazamentem. Na majd ma, smseztük le Ninoval. Azt hiszitek ebédeltem ma? Nyilván nem.
Történt, hogy "reggel" (11-kor kezdődik a munkaidő) szólt Nino, hogy elmarad az ebéd, mert fél kettőtől egy kerekasztal-beszélgetés lesz helyi civilekkel, szakértőkkel, politikusokkal az ENSZ Fogyatékosügyi Egyezményének 19. cikkelyének gyakorlatba való átültetéséről. (A téma egyébként érdekes és izgalmas magyar szemmel is, de nem fárasztanék mindenkit a részletekkel, akit érdekel, írjon e-mailt.) Történt viszont, hogy elszállt a gépe és nincs ideje újraírni a prezentációt, ha lennék kedves... Lettem kedves, izgalmas volt a jegyzeteiből egy tök ismeretlen témában prezentációt írni, de azért nagyjából sikerült.
A megbeszélésen volt tolmács, mert rajtam kívül volt még két külföldi (természetesen amerikai) szakértő is, úgyhogy ennek örömére rámbízták az emlékeztető elkészítését. Isteni volt, mert a tolmács fél óra után megunta a vitát és a következőkben foglalta össze a pár perces monológokat: "zéj ár hééving árgjument". Aham, köszi, világos. Egy ponton a mellettem ülő srác, az ügyészség képviselője, felajánlotta, hogy tolmácsol nekem. Őszintén szólva nem csodálom, hogy a tolmács egy ponton megunta a beszélgetést, kevés ennyire parttalan "vitán" vettem részt.
A civilek jó része az apró részleteken rugózott, a két politikus meg össze-vissza hablatyolt. A közel 5 órás cucc végére a következőkre jutottak: ahhoz, hogy egyáltalán lehessen miről érdemben beszélni, jó volna tudni, hány értelmi fogyatékos ember él az országban. Aztán le kéne fordítani emészthetően grúzra az egyezmény szövegét és brosúraként elküldeni az érintett intézményeknek. És persze minél több ilyen találkozót kell még szervezni.
Nagyon lelkes emberek voltak ott, jó részük tényleg ismeri és érti a problémát, de valahogy képtelenek kicsit is strukturáltan gondolkodni a problémáról. Ha otthon gyerekcipőben jár a civil szféra, itt még meg sem fogant. Szóval lesz itt munka bőven, látom már. :)
Végezetül élvezzetek egy kis reggeli Tbiliszit, szokás szerint áramszünet van, a boltok, kávézók ilyenkor ilyen generátorokkal működnek. Neeem, nem hangosak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése