Miért szeretem Grúziát? 1.

Elintézhetném annyival, hogy ezért. Még Tbiliszi is tele van ilyen árusokkal, nemcsak a vidékre vezető utak vagy a falvak főterei. Egy zacskó alma 1 Lari (kb 150 forint, kicsit több, mint egy kiló lehet), de az aluljáróban a banánárusnál már magasabbak az árak - szerencse, hogy nem szeretem a banánt.

Eljött a hétvége, ami nekem is az - ez azért elég furcsa 8 évnyi SZDSZ után... Szóval hétvégén nem dolgozom, irány a város, mára napsütést mondtak, úgyhogy turistát játszom, elhoztam a fényképezőgépet és az útikönyvet is, csinálok képeket - főleg Nektek.
Aki ismer, tudja, hogy nem nagyon szoktam reggelizni, az itteni sajtokért viszont megőrülök, úgyhogy tegnap este vettem a garázsban az egyikből egy kisebb mennyiséget - mellette a még egyébként meleg kenyér, szintén a garázsból.


Mielőtt azonban nagyon belemerülnék a "you see to the left, you'll see Spain. You see to the right, you'll see Spain" típusú városvezetésbe, gondoltam elmesélem, mi történt velem tegnap délután, mert a képek csak azt nem tudják megmutatni, ami miatt annyira klassz ez a hely. Szóval koraeste kisétáltam az irodától pár percre lévő Respublikis Moedanin található standhoz, kicsit sütött a nap és ittam egy kávét. Leültem egy üres asztalhoz, olvasgattam Politkovskaya egyik könyvét. Egyszerre a szomszéd asztalnál ülő lány és fiú kérdeznek valamit, mire mondom, hogy 'ar vitsi kartuli' - nem beszélek grúzul. Felcsillan a szemük, megkérdezik tört angolsággal, hogy tudnék-e segíteni nekik. Éppen az angol házijukat írják, a városházán dolgoznak, mint diákmunkások és beiratták őket egy nyelviskolába, de nem nagyon megy egyelőre nekik. Mivel ráértem, megcsináltam a leckéjüket (tudom, így nem fognak gyorsabban megtanulni angolul), közben próbáltunk beszélgetni is mindenféléről. Persze nagyon kedvesek és hálásak voltak, most már azt is tudom, hogy kell sajtos khinkalit kérni (a húsost annyira nem szeretem). Aztán menniük kellett angolra, de előtte még megkérdezték, nincs-e kedvem inni velük és barátaikkal egy pár sört szombat este. Számot cseréltünk, már írtak is smst, hogy hol és mikor kapjanak fel.
Grúzia ilyen: ha a vendég kedves, hihetetlen odafigyelést, szeretetet és barátságot kap ajándékba fiataltól, időstől, szegénytől, gazdagtól, várositól, falusitól.

És akkor jöjjenek a képek (a képekre kattintva nagyobb felbontásban láthatod őket) - ma a Mtkvari folyó nyugati partján lévő belváros egy részét járjuk végig. A város főútja a Rustaveli Gamziri,

ennek északi végén található a költő '30-as években épült szobra (egész pofás, nem annyira szovjet-típusú, mint a többi) a Respublikis Moedani-Rustavelis Moeadni közepén - a két tér ugyanis lényegében egy és ugyanaz. (Kis grúz nyelvlecke: a Moedani a teret, a Gamziri a sugárútat, a Kucha az utcát jelenti)

A tér nevezetessége a McDonalds épülete - elég sokáig az egyetlen Meki volt Grúziában, ma már van azért másik 2-3 is. A téren található még a Tudományos Akadémia épülete, tetején az elengedhetetlen ötágú csillaggal. Az Akadémia épülete előtt a pesti királyi várnál megszokott gagyi zsibvásár van minden nap, kb. annyira autentikus cuccokat árulnak, mint otthon a Souvenir Shopban a Váci utcán, felejtős.

Egy sarokkal arrébb elérünk a Hotel Iveriáig.
A szálloda nemrég nyílt újra, igazi luxus - emlékszem, amikor öt éve először jártam itt, az első lendülettel kifordultam, annyira nyomasztó volt. Akkoriban az emeletek többségét még menekültek lakták, akik bő tíz éves ottlétük alatt alaposan berendezkedtek. A szálloda fekvése azonban messze veri az összes többit: ablakaiból a város fölött a távolban magasodó havas kaukázusi hegyeket is látni lehet.

A szállodától balra a város egyik legismertebb köztéri izéje található (a biztonság kedvéért kettőt is felhúztak belőle), a helyiek csak Andropov füleinek nevezik.
Az Iveria jobbján a Sztálin-barokk egyik tipikus példája a posta épülete - legközelebb bemegyek és csinálok ott is képeket, elég súlyos, ahogy emlékszem... :)


A Rustavelin tovább sétálva eljutunk a 19. század közepén mór stílusban épült Opera épületéig - eddig még sosem voltam bent, talán majd ezúttal. Az Opera mellett van a város - és talán egész Grúzia - egyik legjobb borkereskedése. Itt gyakorlatilag minden grúz bor kapható, ha éppen nincs, két nap alatt beszerzik, amit kér az ember. Az árak emberiek, persze nem lehetetlen vagyonokat is itthagyni, de vásárolni - és alkudozni - tudni kell. :)
A Rustavelin több kormányzati épület is található, nekünk talán kicsit furcsa, de az Igazságügy Minisztérium földszintjén kávézó, söröző és ruhabolt is van.

Mivel sikeresen elfelejtettem feltölteni a gép akkuját, ezért a képek itt végetérnek, holnap folytatjuk, már ha fel tudom tölteni a gépet, ma ugyanis egész nap bőgtek a generátorok - a kimaradások korábban rendszeresek voltak, ma már sokkal ritkábban megy el egész városrészekben az áram.