Úgy döntöttem, hogy a májusi jerevéni tréning előtt jó volna azért megpróbálni ezt az abkház sztorit. Túl azon, hogy van valami abban, hogy minél több nemlétező országba eljussak (2005 Karabakh, 2009 Transznyisztria), Abkházia tényleg érdekes hely. Nemcsak az elmúlt húsz év miatt.
Abkházia ugyanis olyan, mintha valami gigaköltségvetésű amerikai fantasy díszletét a forgatás után otthagyták volna. Azúrkék tenger, pálmafák, homokos part, majd a kb 300 méterre kezdődő, már korábban itt is látott, több ezer méter magas kaukázusi hegyek, mindezt szubtrópusi klímában. Szóval ilyen nincs és mégis van. De ilyen nincs és mégis van más szempontból is. Az országot Oroszországon kívül olyan fontos helyek ismerik el függetlennek, mint Dél-Oszétia vagy Nicaragua. Ellentétben a másik két, általam is ismert kamuországgal, itt nem fárasztották magukat saját pénz nyomtatásával, remekül megfelel nekik a Rubel is. Mobilhálózat nincs, ahogy a szó eredeti értelmében vett külföldi turista se. Nyaranta, akárcsak a szovjet időkben, oroszok ezrei özönlik el a partokat, mert a szépségen kívül itt minden megváltozott az elmúlt húsz évben. Grúz állampolgárok nem léphetnek át a határon, nekem pedig visszafele lesz majd vicces.
Viszonylag olcsó lett (legalábbis a szomszédos orosz Sochihoz vagy a grúz Batumihoz képest), a szálláson kívüli szolgáltatások lényegében nem léteznek, a még nem feltárt aknamezők miatt pedig túl sokat kirándulni sem lehet.
Bár kétlem, hogy az idelátogató turisták ezért jönnének, de a grúztól néhány dologban valóban különböző abkház kultúra izgalmas szépségei helyenként még fellelhetőek. Sajnos csak helyenként, mert az ostoba emberi kegyetlenség a Paradicsomba is eljutott - a '90-es évek elején grúz milicisták a háború utolsó napjaiban für alle felle felgyújtották a Nemzeti Múzeumot. A tűz martalékává vált szinte minden, ami a koraközépkortól a múlt század végéig megjelenítette és meghatározta a kultúrájukat.
Az országba beutazni mókás dolog. Természetesen van kormányzati honlapjuk, ahol le lehet tölteni az elektronikus Clearance kérelmet. Ez még nem vízum, csak majdnem. Majdnem, mert ingyen van és majdnem, mert ennek birtokában is mondhatják, hogy bocs, mégsem jöhetsz. Ha mégis átengednek, lehet szaladni a "Külügyminisztérium" Idegenrendészeti Osztályára (olyan barátságos, hát nem?), kifizetni a kifizetendőt és bepecsételtetni az "igazi vízumot" az útlevélbe. Ennek elválaszthatatlan része azon települések felsorolása, ahová beutazhat a vízum birtokosa. Mert nem császkálunk csak úgy nyakra-főre, ki hallott már ilyet?
Oszétiával ellentétben (erről is majd egy másik postban) itt flottul és gyorsan megy az ügyintézés, pár napon belül ugyanis válaszoltak és meg is kaptam az engedélyt a belépésre.
Igazából kételkedtem abban, hogy az első akadályt ilyen könnyen fogom tudni venni, de ennek örömére ma elkezdtem szállás után nézni. Az ilyesmin én általában nem szoktam parázni, de az ilyen katyvaszos helyeken megnyugtat, ha nagyjából sejtem, hogy ha sötétedésig nem találok semmi szimpit, akkor legrosszabb esetben hol tudok aludni egy éjszakát. Ezekben az "országokban" ugyanis a láthatóan küföldi mindig gyanús.
Gyanús már a határon, aztán gyanús a marsrutkán, gyanús, amikor leszáll róla, gyanús, amikor szállást keres, gyanús a helyieknek és gyanús a rendőrségnek. Karabakhban is az első 2 óra volt a legijesztőbb (Transznyisztriában meg az egész ottlét). Angolul teljesen felesleges keresgélni, a két találat közül az olcsóbbik 550 dollár egy éjszakára, 2007-es áron. (Hogy ki fizet ennyit Putyinon kívül Abkháziában egy éjszakáért, azt persze ne kérdezd.)
A három hónapnyi orosz segítségével találtam jópár vicces oldalt (pl. ezt vagy ezt), úgyhogy kicsit megnyugodtam. Írtam is egy e-mailt Rustamnak - 300 Rubel (kb 1800 forint) éjszakánként a fővárosban, pár száz méterre a tengertől, Szokhumi központjában. Persze nem a helyi Marriott, de nekem megfelel. Abban bízom, hogy innen viszonylag könnyen bejárható a terület anélkül, hogy máshol kellene töltenem az éjszakát - de persze ez majd ott derül csak ki.
Mivel az út Abkháziába elég hosszadalmas Tbilisziből, ezért péntek reggel fogok indulni. Alszom egyet Zugdidiben, ami a "határ" innenső oldalán lévő utolsó város, aztán szombat reggel megpróbálok átjutni. (Térkép itt, a határ a folyó, Zugdiditől észak-nyugatra. Tbilisziben is bejelöltem azért pár helyet, vess rá egy pillantást.) Addig még persze jelentkezem, de onnan nem biztos - az 550 dolláros hotelt leszámítva máshol nem volt szó internetről.
8 megjegyzés:
WOW, már várom a beszámolót:)
A választásokkal kapcsolatos bejegyzéshez hasonló dolgokon gondolkodom, csak én nem értek hozzá annyira, és nem ismerem a résztvevőket :)
Péter
Nagorno-Karabakh természetesen létezö ország. Van egy onnan származó csoporttársam itt, Berlinben, aki az elején még úgy mutatkozott be, hogy örmény, de amikor kiderült számára is, hogy itt az ösztöndíjasok jelentös része hallott már erröl a történetröl, azóta már csak Karabakh van, Örményország mintha nem is létezne. Most pedig már kuncogás nélkül hallgatjuk mi is a fejtegetéseit arról, hogy Karabakhnak a maga kb 100ezernyi lakosságával autark gazdaságot kéne üzemeltetnie, mert akkor végre nem függene semmitöl és senkitöl. Egyébként jófej és okos srác :)
egyébként... :-)
Hát Anna, csinálok majd neked képeket arról a létező országról, jó? A külügyminisztérium kb akkora, mint amekkora az ÚG iroda volt a Gizella harmadik emeletén.
Szép, de nagyon súlyos hely, tényleg egyetlen normális dolog nem jut eszembe vele kapcsolatban. Hja, de egy: el lehet hagyni. :))
teljesen logikus ezért, hogy odamész.
Tegnap egy azeri sráccal beszélgettem az országáról, és most jut eszembe, hogy ott is akad területi probléma. Nahicsevánba nem ugrasz át? :)
adjál még neki ötleteket! a Kuril-szigetekre ne menjen?
Kuril-szigetek, lájk. :))
Anna, Nahicseván, hogy Zoli kedvéért magyarosan írjam, egyáltalán nem zagyva hely, háború se volt ott soha, semmi para. Ugyan Örményországból nem lehet belépni, a repülők meg Irán felöl kerülnek, de azeri vízummal gond nélkül be lehet jutni. Csak nincs miért, mert kérem nincs ott semmi látnivaló... :))
Na, ez jó darabig az utolsó bejegyzés volt, 10 perc múlva indulok a határra. Gondoljatok rám... :)
Megjegyzés küldése