A jereváni rádió jelentése a zviadisták küzdelmeiről - avagy kis színesek

Ezt a bácsit vasárnap este kaptam le, hazafele a Rustaveli állomás mozgólépcsőjén.

A gudauri tréningen ott volt egy örmény nő is, aki meghívott Jerevánba, hogy tartsak nekik egy rövid workshopot. Nyilván azonnal igent mondtam.

Jereván az egyik legförtelmesebb hely, ahol életemben jártam, tényleg, minden túlzás nélkül állíthatom. Ronda. Szovjet. Unalmas. Drága. Bunkók az ott élők. Állandóan át akarnak vágni. Fogok azért persze majd pár képet lőni, főleg a Cascade-ról. Ez az a hely, amit ha a megvalósult kommunizmust kéne elmagyarázni, megmutatnám és minden világossá válna. A mérhetetlen rusnya (és rózsaszín!) város szélén az egyik hegyre a '80-as évek végén kezdték el építeni ezt a monumentális szovjet izét. Hogy mi lett volna a végén a produktum, sajnos nem tudom, de szerintem így van jól, ahogy most kinéz. Hatalmas, széles lépcsősor vezet több száz méter magasra, amit néha egy-egy ótvaros, soha nem is működött szökőkút tör meg. Ha nem tudnál felmászni, épült belül mozgólépcső. Jájj. De a lényeg a lépcsősor teteje: sehova nem vezet, 20 éve vaslapokon egyensúlyozva lehet eljutni a lépcsősor tetejétől egy félig kész, rohadó kilátóig. Történt ugyanis, hogy az építkezés elhúzódott és közben felbomlott a Szovejtunió. Úgyhogy nem volt miért megünnepelni az Örmény Szovjet Szocialista Köztársaság évfordulóját... :)
Ízelítőül egy kép ezen a linken látható.
Szóval tényleg semmi jót nem tudok mondani az ott töltött napjaimról, nem ezért mondtam igent. Hanem mert Jerevánból pár óra alatt el lehet jutni Iránba.

De nemcsak Iránba lehet ám eljutni, hanem Hegyi Karabakhba is. 5 éve még nagyon hátulgombolósan viselkedtem Agdamban, most igyekszem majd profibb lenni.

Az iráni vízumot nem biztos, hogy megadják, de azért próbálkozom majd. Az örmény vízumot viszont most vettem át, nagyon klasszul néz ki.

A héten túl sok izgalom nem ért, Názi átrendezte a szobámat, kaptam egy rózsaszín, ágynak átalakítható széket (ronda, de kényelmes) és vettem magamnak egy jó nagy bögrét, így reggelente csak egyszer kell kávét főznöm. És íme Názi, ahogy a veranda kanapéján ezeréves ponyvát olvas németül. Halál édes.


Pár napja a helyi amerikai alapítványi iskola szervezett egy jótékonysági estet a Pankisiben élő diákok javára, a zene jó volt, a cél nemes, 5 Lari pedig igazán jelképes összeg.



Tegnap a Parlament előtt egy tüntetésbe botlottam. Az itteni politikai élet igazából szórakoztató, Hofi isteni poénokat gyártott volna. A képen a zviadisták kemény magja látható, akik a rejtélyesen elhunyt első szabadon választott elnök fiának szabadonengedését követelik.

Elsőre az lenne az ember reakciója, hogy naná, éljen a szabadság! A kis Gamsakhurdia azonban nem politikai okok miatt ül, ellopott ezt-azt, mondjuk egy Kulcsárnyi zsetont. Testvére az egyik megyei rendőrség helyettes vezetője, anyu pedig, aki konzekvensen First Ladynek hívatja magát, kormányüléseket hív össze, ahol a hozzá hasonló gyakorló elmebajosok gyűlnek össze és hoznak döntéseket. Múlt héten például azt, hogy bizonyos feltételek mellett (többek közt, hogy az ombudsman esküt tesz Gamsakhurdia tetemére, hogy megvédi politikai örökségét) hajlandóak elismerni a jelenlegi ombudsman jogállását. A bohóckodásról pedig természetesen minden este beszámolnak a híradók, szerintem ez pótolja az itteni stand-up comedy hiányát.


Ő nem a First Lady, de mindenképpen kedves asszony lehet.
De a legjobb talán ez a Jaruzelski-imitátor volt:

Megtudtam, hogy ezek a kormányülések egyébként nyilvánosak, úgyhogy ha megszerzem a címet, esküszöm elmegyek, mert azért ilyen műsort nem mindennap lát az ember... :)

Végül kapsz egy kis csemegét is, pay-as-you-go lift, 5 tetriért, ami kb olyan gyakori érme, mint 15 éve otthon az 50 filléres... Mindenki gyűjtögeti, hogy aztán ide dobálhassa.