Mi is történt Abkháziában?

Gondoltam írok egy keveset arról, mi is ez az egész sztori.

Mielőtt azonban megkapjátok az áttekintő felkészítőt (istenem, lassan egy éve nem írtam ilyesmit... de ha valakit érdekel részletesebben, szóljon), elmesélem, mit szólt Názi, amikor mondtam, hogy miért nem leszek pár napot.

Názi 80 körül jár, látott már sok mindent. Szokott néha mesélni a gyerekkoráról és a családjáról, a férjéről, aki újságíró volt, a régi Grúziáról. Amikor kimondtam, hogy Szukhumi, elkerekedett az arca, szóhoz sem jutott. A szülei ott vannak eltemetve, lassan 20 éve nem tudott elmenni a sírjukhoz. A szüleiről persze eszébejutott a gyerekkora és elkezdett mesélni. Például arról, hogy milyen szép hely Szukhumi, hogy piknikezni jártak Novi Afonba, vagy hogy majdnem hozzáment egy abkház mérnökhöz, akivel 18 éves korában, egy abkháziai családi nyaraláson ismerkedett meg. Nyilván elsírta magát szegénykém, sűrűn elnézést kért és bement a szobájába.
Először, mióta itt vagyok, elöntött a szégyen. A szegénység, a menekültek, a háború, a két diplomás taxisofőr - senki és semmi nem tudta ezt itt kiváltani. De ez... én fogom magam, írok egy e-mailt és mivel magyar állampolgár vagyok, jó eséllyel megkapom a beutazási engedélyt. Se kutyám, se macskám nincs ott, semmilyen emlékek, emberek nem kötnek engem Abkháziához. És itt van ez a 80 éves néni, aki aztán a légynek nem ártott, tanított mindenféle népeket az egész Szovjetunióból, de mivel grúz állampolgárként nem lépheti át az Ingurit, a szülei sírjára nem tehet egy virágot húsz éve.

...

Az abkházok észak-kaukázusi népcsoport, saját nyelvvel, ami teljesen különbözik a grúztól. A VIII. század végén önálló királyságot alapítottak, de néhány évtizeden belül erős grúz befolyás alá kerültek, az elit pedig átvette a grúz nyelvet és persze a kereszténységet. Kelet- és Nyugat-Grúzia egyesítése után békésen éltek a grúz állam részeként, a XV. században azonban őket is elérte a török hódítás. A grúzokkal ellentétben áttértek az iszlám hitre, de nyelvüket megtartották. A XIX. század elején az oroszok váltották a törököket, a század elején Abkházia "önként" az Orosz Birodalom részévé vált. A kaukázusi háború során több tízezer muzulmánt üldöztek el a a cári katonák a Kaukázusból, ennek köszönhetően ma is él egy jelentős abkház kisebbség Törökország északi részén (számukat 100.000 és 500.000 közé teszik), a grúz határhoz közel. Az első világháború végnapjaiban az újra függetlenné váló Grúzia részeként létezett, de csak 1921-ig, amikor a bolsevikok megdöntötték a (mensevik) grúz kormányt. Abkházia kisebb-nagyobb változtatásokkal, de autonóm köztársaságként a Grúz Szovjethez tartozott a Szovjetunió felbomlásáig. Az 1989-es adatok szerint a területen 93 ezer abkház, 240 ezer grúz, és nagyjából 75-75 ezer örmény és orosz élt. A háború óta nincsenek megbízható számadatok, de azt lehet tudni, hogy 1992-93 során közel 220.000 grúzt üldöztek el az abkházok és szövetségeseik (oroszok, kozákok), akik a mai napig még csak be sem tehetik lábukat a területre.

Miért robbant ki a '92-es háború? Jó kérdés. Adott volt egy enyhén nacionalista grúz elnök (Zviad Gamsakhurdia), aki megválasztása után meghirdette a "Grúzia a grúzoké" című agymenését. Az abkházok érthető okokból ebből nem kértek, de békés tárgyalások útján a helyzet végül rendeződött. 1992 januárjában katonai puccsal megdöntötték Gamsakhurdia hatalmát, "hazahívták" Shevarnadzét, a kormányt pedig elárasztották a szélsőséges nacionalisták. Semmissé nyilvánították az abkházokkal kötött megállapodást, a szovjet alkotmányt úgyszintén, ezzel lényegében megszüntetve mindenfajta abkház autonómiát. Majd azon a címen, hogy Gamsakhurdia támogatói elrabolták a belügyminisztert és Abkháziában tartják fogva, egy 3000 fős katonai kontingenst küldtek "a rend helyreállítására". Az akciónak katasztrófális vége lett: bár az elején az abkházok jelentős veszteségeket szenvedtek, az orosz párti észak-kaukázusi önkéntesekkel (és persze az oroszok támogatásával) visszaszorították a grúz katonákat Szukhumiig. Az etnikailag abkház vezetés bejelentette Grúziától való elszakadását, kipakolta az etnikailag grúz vezetőket a hatalomból és kegyetlen etnikai tisztogatásba kezdett.

1993 nyarára lényegében befejeződtek a harcok, az észak-keleti Kodori-szoros kivételével mindenhonnan kiverték a grúz csapatokat. 15 évig, a 2008-as háború végéig a Tbiliszi-hű abkház vezetés Kodoriban székelt. Végül az abkház milicisták az orosz békefenntartók (!) hathatós közreműködésével onnan is elűzték a grúzokat.

Mára csak egy kis részen, Gali város és környékén élnek grúzok, de rájuk sem vár semmi jó. Szergej Bagapsh, a de facto elnök nemrég bejelentette: azok a grúzok, akik nem hajlandóak beszolgáltatni grúz igazolványaikat és cserébe orosz útlevelet és abkház személyi igazolványt kérvényezni, illegális bevándorlóknak minősülnek 2011 január elsejétől és deportálni fogják őket.

Dél-Oszétiával, Karabakh-kal és Transznyisztriával ellentétben Abkházia csak félig tartozik a vicc kategóriájába. A turizmus és a mezőgazdaság esetleg képessé válhatna arra, hogy ha szegényes, de stabil gazdaságot teremtsen egy önálló országnak. A probléma ezzel csak az, hogy az oroszok pont annyira akarják a független Abkháziát, mint a grúzok. Semennyire. Nekik az az érdekük, hogy ez az áldatlan állapot minél tovább fennmaradjon. Félreértés ne essék, nem az abkház nép önállósága érdekli Vologyát és Gyimát, hanem Grúzia szétverése.

A mostani helyzetet tovább bonyolítja, hogy a 2014-es sochi olimpia építkezésén résztvevő orosz munkások jó része Abkháziába költözött és onnan jár át dolgozni. Természetesen eszük ágában sincs "hazamenni" (hova is?), pláne, hogy a korábbi lakosság közel felét kitevő grúzok tulajdonában lévő ingatlanokat a kormányzat saját vagyonának tekinti, adja-veszi az üresen álló épületeket (köztük vagyonokat érő tengerparti villákat), bagóért. Az "országban" a Rubel a hivatalos fizetőeszköz, minden szolgáltatás az oroszok kezében van, az abkház mellett pedig már nem a grúz, hanem az orosz a második hivatalos nyelv. A háború óta nyilván még több orosz katona állomásozik a területen, ráadásul nemcsak de jure "békefenntartók", a nemzetközi szerződésekben vállalt leszerelési határidő lejárta ellenére pedig felújítva várja a következő harcokat az oroszok kezében lévő jelentős katonai támaszpont Szukhumitól nem messze.