Vacsorák és reggeli tornák

Állatira elegem van már a különböző khacsapurikból, azért 5 hétig folyamatosan ezt enni és csak ezt, nem reális. Úgyhogy erőt vettem magamon, nekiálltam lesikálni Názi fazekait (nem Dani, nem vettem edényeket, majd ha át tudok költözni a luxusapartmanba) és főzni valami tartalmasat magamnak.

A fazekakról legyen elég annyi, hogy inkább csajkák, jó vékony aluminiumból viszont természetesen ez nem jelenti azt, hogy a több év(tized)es mocsok ne tudna rájuk száradni/égni. Úgyhogy jó sok víz felforralása után (mert ugye nincs folyó melegvíz) sok-sok mosogatószerrel és súrolással elértem, hogy az egyik edényt főzésre alkalmasnak nyilvánítsam.

A lecsó nem lett rossz, tényleg, bár az itt kapható paprika köszönőviszonyban sincs az otthoni lecsóhoz használatossal. Veszek majd még, úgyhogy lefotózom legközelebb, de alakja a kaliforninai paprikához, mérete az almapaprikához, íze pedig a kesernyés nem vastalanított vízhez hasonlatos. Utóbbin a főzés se sokat segített, megjegyzem.
A lecsó másik elengedhetetlen alapanyagát (bár erről barátaim véleménye megoszlani látszott korábban), a pirospaprikát errefele nem ismerik. Lehet kapni ezerféle fűszert, egy jó részét nem is ismerem, de édes pirospaprikát nem. Úgyhogy jó csípős lett. És persze az egyébként gusztustalan kinézetű krinolint sem találtam itt, pedig gyanúsan komcsi találmány, úgyhogy sima virslit főztem hozzá.

A lecsó tehát nem lett végülis rossz, én legalábbis nagyon örültem neki, hogy végre valami meleg főtt ételt vacsorázok, ami nem valami tészta valamilyen sajttal.

Pár napja újabb kalandra szántam rá magam és nekiálltam paprikáskrumplit csinálni. Már feltűnt múltkor is, hogy lehet kapni egyes menőbb boltokban import magyar húskészítményeket, úgyhogy nagy lelkesen betértem az egyik boltba és vettem egy Csabait. Az itteni árakhoz képest piszokdrága "kolbász" leírhatatlanul botrányos volt. Innen üzenem Csányinak vagy most éppen ki a tulajdonos, hogy a közhiedelemmel ellentétben Grúziában is emberek laknak, akik nem kutyakaját esznek. A párizsi- és virslikészítésből hátramaradt alapanyagok fekete, kolbászrücsköket imitáló, műanyag izébe történő töltése NEM kolbász, jelezném.
A paprikáskrumpli ezek után persze vegetáriánus fordulatot vett, mert megfőzve is minősíthetetlen volt a cucc.



A hétvégén, ha fogok tudni jó húst venni hozzá, csinálok egy rendes gulyást - kiderült ugyanis, hogy a helyi barátaim hallottak róla és nagyon szeretnék megkóstolni. Meglátjuk, az hogy sikerül. Saját recepteket a szerkesztőségbe természetesen szeretettel várunk. :)

Szerda reggel Uchával és Ratival elmentünk a Teknikuri Universiteti mögötti uszodába néhány hosszt leúszni. Isteni volt, rájöttem, hogy ilyet akarok otthon is csinálni.
Az uszodát egyébként a grúz válogatott is használja, velük úsztunk együtt szerdán is, sőt, kaptam igazi vizipólós fürdősatyekot, a nyolcas számú grúzt, kár, hogy nem volt nálam fényképezőgép. :) Nem mondom, hogy tutira kockahassal fogok hazamenni, de elnézve az étrendemet és azt, hogy terveim szerint hetente 2-3 reggel két órát elúszkálok, nagy baj nem történhet.