A mai nap margórája

*


Szavaztunk. Még azok is, akik otthon voltak és azok is, akik József Attilát választották.

Azért gondoltam, hogy írok valamit ennek kapcsán, mert persze hivatalosan is senki lettem egy éve a politikában, de tudom, hogy ha otthon lennék, sokatokkal ücsörögnénk különböző helyeken különböző segédeszközök tetszőleges összeállítása mellett (fröccs, sör, unikum, pálinka, kávé, tea, dörr, oevkk térképei, korábbi választási statisztikák, pártprogramok és társaik) és beszélgetnénk arról, hogy és akkor ezt most így hogy.

Erre most nincs lehetőség, úgyhogy inkább ide írom, aztán majd vagy lesz sok megjegyzés meg e-mail és sms, vagy nem, de pár év múlva mindenképpen tanulságos lesz visszaolvasni.

Az eredmény lényegének elsősorban talán a Fidesz kétharmada tűnik. Szerintem van ennél aggasztóbb dolog is, de majd erről később.

Soha életemben nem voltam az az ortodox belvárosi szoclib értelmiségi, aki a Fidesz nevének hallatán elmondott volna gyors egymásutánban három miatyánkot vagy smát, annak ellenére, hogy persze nagyon nem lesz lájk az elkövetkező minimum 4-8 év. Van néhány olyan terület, ahol igenis szükség van változásra és ezek egy része bizony kétharmados történet. Persze, elméletben teljesen igaz, hogy sokkal egészségesebb lenne, ha ezeket a döntéseket a kormánypártok az ellenzék (legalább egy részének) egyetértésével hoznák meg, de az égető kérdések között több olyan is akad, ahol ez leányálom. Az egyik ilyen a választási rendszer átalakítása - itt egyszerűen annyira mások az aktuális érdekei a pártoknak, hogy képtelenség többpárti kétharmadot létrehozni. Ha ugyanis tisztán listás rendszer lenne Magyarországon, akkor ma nem lenne kétharmada a Fidesznek. Ha tisztán egyéni lenne a rendszer, akkor pedig két frakcióval + 2 független MSZPssel meg egy kötöznivaló elmebeteg függetlennel működne a Parlament. A kettő közötti átmenetet képviseli a Fidesz, ennél sokkal értelmesebbet a szocik sem tudnának kitalálni, ha alkupozícióban lennének.

A másik fontos terület a pártfinanszírozás. Több tolvajbanda nehezebben jut egyetértésre, mint egy tolvajbanda. Ez könnyen belátható.

Az Alkotmány más tészta. Új Alkotmányhoz az összes képviselő négyötöde szükséges, a módosításhoz azonban elég a kétharmad is. Ami az emberi jogokat illeti, azt hiszem nyugodtan lehet radikálisnak nevezni, elfogadom. Ebben a tekintetben semmi jót nem várok a Fidesztől és sajnos túl sok jóra a szociktól sem számíthatok, legalábbis az eddig tapasztalataim alapján. Azzal, hogy esetleg bekerül valami blabla a preambulumba arról, hogy keresztény gyökerek meg Etelköz, nyilván nem adnak okot arra, hogy pezsgőt bontsak, de a rendszer lényegén nem fog változni semmi. Hirtelen a hitleri példán kívül más nem jut eszembe, ahol teljesen demokratikus eszközökkel jutott hatalomra olyan politikai erő, amelyik aztán alkotmánymódosításokkal betonozta be saját hatalmát. Azok, akik emiatt aggódnak, szerintem megnyugodhatnak - sok pocsék dolgot lehet csinálni a mai Magyarországon ekkora felhatalmazással, de diktatúrát kiépíteni nem. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy vajon a Fidesz szeretne-e bármi ilyesmit.

Sokkal aggasztóbb lenne a helyzet szerintem, ha a Fidesznek a másik három párttal kellene ezekben a kérdésekben kompromisszumra jutnia. Az eddigi működésük alapján ugyanis a Jobbik lehetne egy lehetséges partner, ennek eredményét pedig inkább ne részletezzük. Ha ugyanis a Fidesznek az MSZP-vel kellene kompromisszumra jutnia, szavazóinak jelentős része vándorolna át egyik napról a másikra a Jobbikhoz. Ugye, lehet ez még rosszabb is...

A képet valamelyeset árnyalhatná az LMP parlamenti jelenléte, de én egy lyukas zoknit se bíznék Schifferre az elmúlt években tanúsított viselkedése alapján. Az okok egy része teljesen publikus, visszakereshető a neten is. Csak emlékeztetőül: néma csend a cigánygyilkosságok idején, 9/11 értékelése, legundorítóbb sunnyogás drog- és meleg-ügyben, a Jobbikkal való parlamenti együttműködés lehetőségének explicit emlegetése a kampányban. Pontosan értem, hogy miért szavaztak sokan a barátaim közül is rájuk, de feltételezve is, hogy mindenben igazuk volt, ezeket a dolgokat nem lehet meg-nem-történtté tenni. Nem látom a biztosítékot arra, hogy Ivády "lövök egyet a cigánytelepen" Gábor vagy Mile vagy Vágó "dúró dóra" Gábor parlamenti képviselő urak Jávor "pride=náci karlendítés" Benedek képviselőtárssal karöltve az én elvárásaimnak megfelelő emberi jogi politikát tudnának vinni. Nem is fognak, nem is akarnak.

A kétharmad persze nem jó dolog, de ha végigsakkozzuk a lehetőségeket, szerintem nem katasztrófa önmagában.

A kormány összetételével most csak azért nem akarok foglalkozni, mert egyrészt még nem olvastam végleges listát és hatásköröket, másrészt az általam némileg értett területekkel kapcsolatos elképzelések részletes ismerete nélkül ez teljesen komolytalan lenne.

A következő négy év igazi drámája szerintem abból következik, ami nincs ma a Parlamentben. Ma nincs az emberi szabadságjogok megőrzése és kiterjesztése mellett síkra szálló, a teljesen megszűnt társadalmi szolidaritást megteremteni akaró politikai-politikusi közösség az Országgyűlésben. Elszórtan vannak néhányan a szociknál és minden bizonnyal találhatunk ilyen LMP-s és Fideszes képviselőt is. De valódi befolyással, hatalommal nem rendelkeznek. Az igazi dráma szerintem ez - és csak ezt egészíti ki Molnár Oszkár, a Jobbik közel 50 képviselője, az MSZP-frakció mind politikai, mind szakmai szempontból katasztrófális összetétele, a Fidesz kétharmada.

Aztán akad még itt valami, ami engem különösen aggaszt. A szokásjog alapján a Jobbik delegálhat képviselőt a Nemzetbiztonsági és a Honvédelmi Bizottságba is. Főleg a Nemzetbiztonsági Bizottság esetében jelent ez komoly veszélyt Magyarországra. A bizottság tagjai ugyanis, miután átesnek egy C-típusú nemzetbiztonsági vizsgálaton, lényegében minden titkosszolgálati dokumentumhoz hozzáférhetnek. Az orosz, iráni (és laza al-kaida?) szálakkal rendelkező párt esetében ez mindannyiunk számára igazi életveszély. Ugyanakkor NATO-tagságunk miatt a Honvédelmi Bizottság hatáskörébe tartozó ügyek sem teljesen mellékesek ebben a kontextusban.

Rendkívül ócska évek elé nézünk sok szempontból. Többen azon sakkoznak, hogy majd néhány év múlva, de még 2014 előtt, hogyan lehetne összehozni valami liberális politikai képződményt. Én sajnos nagyon szkeptikus vagyok. Mindannyian, akik az SZDSZ-hez kötődtünk, okkal vagy ok nélkül, de súlyos stigmát viselünk. Vagy nagyon sok időnek kell eltelnie, vagy nagyon brutális dolgoknak kell történniük ahhoz, hogy ez ne számítson. Az SZDSZ-en kívüli liberális politizáló társaság jó része az LMP alapítói között található. Egyre világosabban látszik, hogy eszük ágában sincs liberális politikát csinálni. Tehát mi nem csinálhatjuk, a többiek meg nem akarják. Egy teljesen új generáció pedig sok-sok ciklus múlva fogja majd úgy érezni, hogy lépnie kell. Mindebből pedig az következik, hogy szavazóként még jó darabig a hányózacskók széles választéka közül húzhatjuk elő valamelyiket alkalmanként és csak szurkolhatunk, hogy az eddig elért eredmények ne váljanak semmivé.

* Talán ez jön most. Egy magyar Rosa Parks és több évtizednyi küzdelem. Meglátjuk.