A hosszú hétvége

Itt a húsvét, ami a világnak ortodoxok lakta részén sokkal komolyabbság, mint odahaza. Itt nem merül ki az ünnep a locspocsban meg a kékfény különkiadásban, hogy a hétvégén hány mocsok részeg mókust vadásztak le a rendőrök. Templom reggel, templom délben és persze templom este. Közben persze mindenki otthon van vagy a barátaival és tojást fest. Itt ez nagy őrület, mindenki fest, még Názi is fog, legalábbis azt ígérte - és ha így lesz, nyilván lesz kép is.

Akad itt egy érdekes apróság is, ugyanis ameddig mi kötözött sonkát eszünk tormával és főtt tojással kétpofára, itt egy Pászká nevű dolog a sláger. Azt hittem, ide is beszivárogtunk a kis kultúránkkal, de rá kellett jöjjek, hogy a Pászká nem egyenlő a macesszal, sőt.

Ez ugyanis egy isteni kuglóf. Ma csentem egy szeletet, de szerintem holnap veszek egy rendeset is, mert tényleg finom. És édes. :)

A lánytól, akit tanítok, megtudtam, hogy itt a húsvéttal egybekötve emlékeznek meg az emberek a halottaikról, némi pogány körítéssel fűszerezve. Az a helyzet ugyanis, hogy az elengedhetetlen virágok és gyertyák mellé, itt visznek a temetőbe kis asztalkát, ételt és egy jó üveg bort, amit külön erre a célra tartogatnak. Az egész család megebédel a sírkő oldalában, majd amikor befejezték, hagynak egy keveset a földön a benne nyugvónak. Távozáskor pedig egy pohár bort locsolnak a sír köré, hogy a halott is élvezhesse kicsit a fentiek italát. Ezt azt hiszem nagyon le kéne fényképeznem, de ehhez azért tényleg vastag bőr kell, hogy mások gyászát fotózzam - meglátjuk, a holnapi szavazás után mennyi erőm lesz. Ennek kapcsán jut eszembe, úgy tűnik, megvan a végleges döntés, a 100+ Facebook komment és az általam most ismert belső és nyilvános adatok alapján úgy döntöttem, hogy a hányózacskót választom. A Fidesz 2/3-a ugyanis valószínűleg nem lesz meg, a két kicsi pedig ma esélytelennek tudható.

Lassan lejár az egy hónapom Názinál és rájöttem, hogy ha záros határidőn belül nem kapok ígéretet arra, hogy pontosan mikor költözhetek át a szomszédos "luxus" apartmanba, akkor legszívesebben dobbantanék innen. Irreálisan sokat fizetek ugyanis ezért a helyért, akármilyen tündéri Názi és akármennyire megszoktam már. Klassz a környék is persze, a környező boltok eladói mind ismernek már, tanítgatnak is erre-arra grúzul, de az új barátaim segítségével jövő héten újra megpróbálok albérletet találni. Abban bízom, hogy ha helyiek keresgélnek és telefonálgatnak, akkor az árak is normálisabban alakulnak.

Kedvem lenne ugyanis néha mondjuk meghívni a barátokat egy borozásra vagy egy vacsorára, de ebben a szobában, láttad, legfeljebb két ember fér el. És Názit ma megkérdeztem, nincs elragadtatva a gondolattól, hogy áthívjam a barátaimat és főzzek nekik - drága a gáz is ugyanis...

Ma szakadt az eső egész nap, tegnap a tréning és a másnaposság fáradalmait hevertem ki (természetesen nem lehetett nem inni a helyi erőkkel, és tudjuk, ők nem viccelnek), holnapra is ilyen időt mondanak, pedig már annyira de annyira elmennék egy pár napra vidékre. Mondjuk ide.

Ma megcsináltam a gulyást, mondanám, jó lett. Persze bazi csipős, de a friss marhahús jól megfőtt, jó sűrű lett az egész. Tudom, hogy már kezded unni a sok rizsát és inkább képeket szeretnél, de amikor itt esik, az embernek az ereit lenne kedve vagdosni és esze ágában sincs fényképezni - minden szürke, sötét, vízes és hideg. Úgyhogy reménykedjünk együtt a jó időben! :)